Tegyük a világot mindenki számára érthetővé!
Közös tanulás, egyenrangúság és részvétel. Nívódíjas felnőtt tanulási projekt az értelmi sérült személyek önérvényesítéséért.
A díjazott intézmény: Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete Közhasznú Egyesület
A projekt címe: Tegyük a világot az értelmi sérült emberekkel közösen, számukra is érthetővé! (LépÉsKÉK)
Az 1982 óta működő egyesület célja az értelmi fogyatékossággal élő személyek és családjuk támogatása, életminőségük javítása, az értelmi fogyatékossággal élő emberek érdekeinek érvényesítése, védelme, képviselete, esélyegyenlőségük megteremtése. Fő feladatuknak a sérült emberek önálló életvitelének és önérvényesítésének elősegítését tekintik.
Az egyesület „Tegyük a világot az értelmi sérült emberekkel közösen, számukra is érthetővé!” c. nívódíjas projektje kapcsán Horváth Péter László felnőttképzési szakmai vezetővel beszélgettünk, valamint a projekt kapcsán megszólaltak a vajdasági partnerszervezet (Bethesda Szeretetszolgálat - Szerbia, Topolya) képviselői, illetve – az egyesület alapelveinek megfelelően – az önérvényesítők is.
Mi indította el a projektet?
A projekt ötlete abból a felismerésből indult ki, hogy sokszor nem a képességek hiánya, hanem az információhoz való hozzáférés akadályozza az értelmi sérült emberek tanulását és részvételét. Fontos továbbá a hit abban, hogy az értelmi sérült emberek is képesek döntéseket hozni és személyre szabott támogatás mellett önállóan cselekedni, tevékenykedni. Ezért döntöttünk úgy, hogy olyan oktatási és kommunikációs modellt dolgozunk ki, amelyben nemcsak tanulhatnak, hanem oktatóként, tartalomalkotóként és szakértőként is megjelenhetnek az önérvényesítők.
Milyen tevékenységeket valósítottak meg?
A projekt főbb tevékenységei között megvalósult egy inkluzív nyitórendezvény Topolyán az önérvényesítők aktív részvételével, továbbá szakemberek képzése a könnyen érthető információkészítésről, valamint egy 20 órás tréning önérvényesítőknek, melyet értelmi sérült trénerek vezettek saját fejlesztésű, könnyen érthető anyagokkal. A projektet egy nyilvános, online közvetített zárórendezvény zárta Szegeden, ahol az önérvényesítők előadóként szerepeltek. Emellett a projektmenedzsmentbe is bevontunk önérvényesítőket, amelyért fizetést kaptak. A projekt során 14 kiadvány készült el, amely a tervezett 5 kiadványhoz képest igen jelentős szám.
A projekt minden elemét a közös tanulás, az egyenrangúság és a részvétel hatotta át.
Mi volt a projekt legemlékezetesebb pillanata az Önök számára?
Több ilyen is volt, nem tudnánk egyet kiemelni. Már az is fontos pillanat volt, amikor megkaptuk az értesítést, hogy elnyertük a támogatást a pályázati program megvalósításához. De nagyon emlékezetes marad a topolyai nyitórendezvény is, ahol egy önérvényesítő résztvevő háziasszonyként vezette az eseményt. Ez a nap nemcsak számára, hanem számunkra is mérföldkő volt: megerősített bennünket abban, hogy a bizalom és valódi feladatok teret adnak a kibontakozásra.
A zárórendezvényen az önérvényesítő résztvevők teljes értékű előadóként léptek színpadra, megosztották az érzéseiket, hogy mit jelentett számukra a közös munka és a tanulás. Ezek nemcsak előadások voltak, hanem önbizalommal teli megszólalások, amelyek mögött ott állt a közösség, a fejlődés és a valódi jelenlét élménye.
Önérvényesítők előadása a zárókonferencián
Meghatározó pillanat volt az is, amikor a pályázatíráskor a szakmai csoport megtervezte az önérvényesítők tréningjének tartalmát, ám a munka során kiderült, hogy az önérvényesítők igényei jelentősen eltérnek az eredeti elképzelésektől, így a program teljesen új irányt vett. Ezt követően az összes önérvényesítő aktívan bekapcsolódott a tervezésbe, és az új képzési program az ő igényeikre épült. A megvalósításban is kulcsszerepet vállaltak, hiszen a tréner szerepét is ők töltötték be, szabadon döntve részvételük formájáról és segítőikről. De kiemelném azt is, amikor a szakemberképzés algyői programjában itt voltak a spanyol, a szlovén és a német önérvényesítők és a szakemberek. Szuperül tudtunk együtt dolgozni, és az önérvényesítők a nyelvi különbségek ellenére gyorsan egymásra tudtak hangolódni.
A programban részt vevő önérvényesítők szerint a legemlékezetesebb pillanatok a következők voltak:
„Emlékezetes marad, amikor programfelelősként próbálhattam ki magam: az az érzés, hogy megbíznak bennem, és önállóan dolgozhattam. Örültem annak is, amikor a hivatalos programon kívül a meghívott külföldi önérvényesítők meglátogattak engem a lakóotthonban, akikkel aztán együtt vacsoráztunk és beszélgettünk. Fantasztikus, hogy az önérvényesítők képzéséről beszámolót készíthettem, amit egyedül írtam, és ami cikként megjelent a Fogyatékosság és Társadalom című tudományos folyóiratban. Nem felejtem el azt sem, amikor a zárórendezvényen a LépÉsKÉK tortát mi vágtuk fel, majd közösen fogyasztottuk el.”
„A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor egy szlovén önérvényesítővel először találkoztam, és a képzés szünetében odajött hozzám és bátorított, mert nagyon izgultam az előadásom miatt.”
Melyek a projekt legfontosabb előnyei?
A projekt legnagyobb hozadéka az volt, hogy valódi és látható változást hozott – egyszerre egyéni és szervezeti szinten.
Tagjaink számára olyan lehetőségeket teremtettünk, amelyre korábban nem volt példa: nemzetközi együttműködésben tanulhattak, taníthattak, visszajelzéseket adhattak és kaptak, nyilvánosan megszólalhattak. Ez nemcsak tudást, hanem önbizalmat, társas kapcsolódást és jövőképet is adott számukra. Az önérvényesítők fizetést kaptak, új élményeket szereztek, új helyzetekben próbálhatták ki magukat.
A szervezet szempontjából a projekt új működési kultúrát hozott magával. A nemzetközi partnerség, az informális tanulási helyzetek, valamint az önérvényesítők aktív szerepvállalása szakmailag előrelépést jelentett. Értékes és hasznos volt a széleskörű nemzetközi kapcsolatépítés. Egyesületünk végre sajtófigyelmet is kapott: számos megjelenésünk volt a projektnek köszönhetően.
A programban részt vevő partner, valamint az önérvényesítők szerint a legfontosabb előny:
„A könnyen érthető nyelvvel, anyagokkal való megismerkedés volt. Jobban figyelek arra, hogy érti-e a környezetem, amit mondani szeretnék. Fontosak számomra még az új kapcsolatok. Fejlődtem sokat empátia és együttműködés terén, fejlődött a személyiségem. Fontosak számomra a munkafeladatok is, amiket elvégezhettem. Nagyon megtisztelő volt számomra részt venni a projektben.”
„Személyes szinten a legfontosabb, hogy alázatot tanultam: mást is hagyni kell érvényesülni. Kipróbáltam magam programmenedzserként, aztán legközelebb is jelöltek a társaim erre a feladatra, és bár jól esett a bizalom, de nem fogadtam el a jelölést, hogy más is lehetőséget kaphasson arra, hogy részt vegyen ebben a nagyszerű feladatban. Ez a rugalmas változtatás tette lehetővé, hogy sokan szerezzünk új tudást és gyakorlatot.”
„A projekt legfontosabb személyes hozadéka, hogy sokkal bátrabb lettem; most már van önbizalmam; már nem érzékenyülök el, amikor kiállok az emberek elé pl. előadóként.”
Milyen változást indított el az egyesületen belül a projekt?
A legnagyobb változás az, hogy ma már gyakorlatként van jelen nálunk a paticipáció és az önérvényesítés szemlélete, valamint a könnyen érthető kommunikáció.
A projektben való részvétellel a könnyű nyelvi anyagok készítése más megvilágításba került, sokat tanultunk ezen a téren. A belgrádi Caritas-szal való együttműködés is fontos hozadéka a projektnek. Az önérvényesítés és információs akadálymentesítés terén új szintre emelkedett a tevékenységünk, amely új utakat nyit meg számunkra.
A digitális munkamódszereink is rengeteget fejlődtek a projektnek köszönhetően. A projekt során megismert eszközök ma már természetes részei a belső kommunikációnknak és a közös munkának. Sőt, még a tagjaink is használják ezeket, ami számukra újfajta önállóságot jelent.
A változás messze túlmutat a projekten: új szemléletet hozott, amelyet a jövőbeli programjainkban is alkalmazunk.
Hogyan épült be a projekt hatása az egyesület mindennapi életébe?
Olyan módszertani eszköztárat sajátítottunk el, amely lehetővé teszi, hogy a döntéshozatal, a tanulás, az önállóság támogatása rendszerszinten is beépüljön a mindennapjainkba. Mindaz, amit tanultunk, azt használjuk a szervezetünk önérvényesítő foglalkozásain.
Önérvényesítők búcsúzási rituáléja
Mire a legbüszkébbek a projekt kapcsán?
Leginkább arra vagyunk büszkék, hogy az értelmi sérült emberek a projekt során valódi szakmai szerephez jutottak – sokan életükben először. Az értelmi sérült személyek fizetését a szakemberekkel azonos mértékben, az egyenlő bérezés elve alapján határoztuk meg. A részvételük nem volt jelképes, hanem felelősséggel és tartalommal bírt. Arra is büszkék vagyunk, hogy a vállalásainkat túlteljesítettük a létrejött kiadványok kapcsán, amelyeket az önérvényesítők aktív alkotóként is formáltak.
Úgy gondoljuk, hogy az a fajta szemlélet – ahol mindenki kompetens és értékteremtő – nemcsak a projekt sikerének kulcsa, hanem más szervezetek számára is követendő példa lehet.
A programban részt vevő partner és az önérvényesítők a következőkre büszkék:
„Az önérvényesítők teljesítményére vagyok a legbüszkébb: a projekt elején voltak kétségeim, nem gondoltam, hogy mi mindenre képesek, ha hagyjuk őket érvényesülni, és csak annyit és akkor adunk támogatást, amennyire valóban szükségük van és amikor ők kérik!”
„Arra vagyok legbüszkébb, amikor én vezethettem programot, és amikor tanárként elmagyarázhattam dolgokat, amiket mindenki megértett.
„Én arra vagyok büszke, amikor önérvényesítőként a szakembereknek tartottam képzést a könnyű nyelvi információ érthetőségének az ellenőrzéséről.”
„Én arra vagyok büszke, hogy együtt találtuk ki a topolyai önérvényesítőkkel, hogy mi legyen a mi képzésünk tartalma, és az összegyűjtött ötletek közül szavazással választottuk ki azokat a programokat, amik belefértek az időkeretbe.”
Személyes szinten hogyan hatott a résztvevőkre a projekt?
A projekt során láthattuk, milyen mély és tartós hatása lehet annak, ha valakit valóban bevonunk, meghallgatunk, és lehetőséget adunk a kibontakozásra. Sok résztvevőnk először utazhatott külföldre, szólalhatott meg nyilvánosan, vagy tanulhatott strukturált környezetben. Hivatalos tanúsítványt és fizetett munkalehetőséget kaptak, ami számukra nemcsak szakmai siker, hanem életükben egy új fejezet kezdete is volt.
Kiemelendő tehát az önérvényesítők személyes fejlődése, a baráti kapcsolatok kiépítése és azok megtartása. Mindenki szintet tudott lépni önmagához képest, sikerélményt hozott pl. az is, amikor az önérvényesítők mutathatták be és taníthatták meg egymásnak a hobbijukat; nagyon várták, hogy taníthassanak, szerepelhessenek. A legfontosabb azonban talán az, hogy megváltozott az önmagukról alkotott képük. Az önmegerősítés élménye sokakat elindított egy hosszabb úton: az önérvényesítés, a tanulás, a munkavállalás, a közösségi részvétel felé.
Sokat tanultunk arról, hogyan kell az önérvényesítőket valóban jól segíteni, nem helyettük, hanem velük együtt dolgozni és mindig egy kicsit magasabbra tenni a lécet, de nem irreálisan magasra, mindig figyelembe véve egy-egy önérvényesítő képességét. Beégett az agyunkba a „semmit rólunk, nélkülünk” elv.
A programban részt vevő önérvényesítők szerint a legfontosabb hatás:
„Sokkal talpraesettebbek, magabiztosabbak, bátrabbak lettünk. Vannak helyzetek, például, amikor ki kell mondani a véleményünket, vagy nyilvánosan szerepelni, amelyekben nagyon sokat fejlődtünk.”
„Önérvényesítőként ma már el tudok készíteni akár önállóan is egy prezentációt és meg tudom tartani az előadást egyedül is, tudok előadás vázlatot készíteni, önálló koncepcióm van arra, hogy miről szeretnék majd beszélni. Sokat fejlődött a kommunikációs készségem (pl. össze tudom önállóan foglalni egy elhangzott előadás tartalmát).”
Tóth Éva önérvényesítő előadást tart
Melyik eredményt emelné ki?
Ha egyetlen eredményt kellene kiemelnünk, az a „Hogyan használjunk kevesebb áramot?” című könnyen érthető kiadvány lenne. Nemcsak a tartalma, hanem az elkészítés módja miatt is. Ez az információs füzet a szerbiai Caritas ACTIVE projektjének terméke, amelyet a szervezet – egy nyitott, nemzetközi partnerség keretében – térítésmentesen bocsátott rendelkezésünkre magyar nyelvi adaptációra. A Bethesda Szeretetszolgálat és az ÉFCSMÉSZ közösen dolgozták át az anyagot, hogy az a magyar közegben is érthető, befogadható és használható legyen. A munka nem fordítás volt, hanem valódi együttműködés: önérvényesítő résztvevőink aktívan véleményezték, javították és formálták a szöveget. A tartalom egyszerű, mégis nagyon hasznos: energiatakarékossági tanácsok mindenki számára, közérthető, könnyen alkalmazható formában. A kiadvány digitális formában is elérhető és a visszajelzési lehetőség azt is lehetővé teszi, hogy a felhasználók tapasztalatai alapján tovább fejlődhessen.
A programban részt vevő magyar és külföldi önérvényesítők ötletei, álmai és vágyai alapján azóta két újabb mobilitási programra is pályáztunk, és mind a kettőt meg is nyertük. Így tudjuk folytatni a megkezdett együttműködéseket.
Kiknek lehet még hasznos a célcsoporton kívül is az eredmény?
A projekt eredményei széles körben népszerűsítik az esélyegyenlőséget, a participatív szemléletmódot, az önérvényesítést és az információs akadálymentesítést. A projekt eredményei (pl. a kiadványok) szolgálnak minden értelmi sérült személyt, akik a kiadványokhoz hozzájutnak, az ő családjaikat, de akár más nyelvet beszélő embereket vagy gyerekeket is.
Az információs akadálymentesítés számos más csoport számára is segítséget jelenthet: időseknek, alacsony iskolai végzettségűeknek, a megértéshez támogatást igénylő embereknek vagy akár azoknak, akik információs túlterheltséggel élnek.
A projekt során készült kiadványok, képzések és szemléletformáló tartalmak a szociálisvédelmi ágazatban, oktatásban, egészségügyben, a kultúra területén és a közigazgatásban vagy más civil szervezetek munkájában is alkalmazhatók. Emellett hatással van az önérvényesítők családtagjaira, gondnokaira, szakemberekre (gyógypedagógusokra és szociális munkásokra) és a döntéshozókra is. Mindannyian új nézőpontot kapnak arról, mit jelent a részvétel, az önállóság és a partnerség. De szintén hasznosíthatja az eredményeket, aki fogyatékosságtudományt, gyógypedagógiát, vagy szociális munkát tanít vagy tanul.
Hogyan terjesztették a projekt eredményeit?
Számunkra a disszemináció nem csupán kötelező feladat volt, hanem tudatos stratégia, amely már a projekttervezés során meghatározta a munkánkat. Célunk az volt, hogy az eredmények eljussanak a szélesebb szakmai, intézményi és civil közösségekhez, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. A nyitó- és zárórendezvények, a közösségi média, a szakmai publikációk és a nyílt hozzáférésű kiadványok mind ezt szolgálták.
Az eredményeket azóta megosztottuk az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége önérvényesítőknek szóló „Judy programjában”, külön hangsúlyt helyezve az önérvényesítők új szerepeinek bemutatására. Beemeltük a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott közigazgatási továbbképzési program tananyagába, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a neveléstudományi mesterképzési szak hallgatóinak képzésébe.
Szlovéniában, Portugáliában és Spanyolországban – egy-egy felnőtt tanulói mobilitási program keretében – zacskós levest és kókuszgolyót készítettünk a helyi önérvényesítőkkel közösen a programban készült könnyen érthető, képes receptkönyvek alapján (ezekben a kiadványokban nincs szöveg). A portugál partner nagyon innovatívnak találta a kiadványokat, úgy döntött, hogy a jövőben ők is készítenek majd ilyeneket, melyhez a megfelelő szakmai segítséget a mi szervezetünk biztosítja.
Mit jelent Önöknek a Nívódíj?
A Nívódíj nagyon megtisztelő és hatalmas elismerés, rendkívül fontos mérföldkő a szervezetünk életében. Örömmel és büszkeséggel tölt el minket, valamint megerősít, hogy érdemes volt új utakat keresnünk, és kilépnünk a megszokott keretek közül. Több mint húsz éve foglalkozunk felnőtt értelmi sérült személyekkel, de a könnyen érthető nyelv és az önérvényesítés gyakorlata kevésbé volt ismert terület számunkra.
Ez volt az első európai uniós projektünk, amely során rengeteget tanultunk. A díj így annak a nyitottságnak és befogadásnak is szól, amelyben az értelmi sérült személyek nem csupán önérvényesítők, hanem valódi partnerek lehettek.
Ez az elismerés megerősít bennünket abban, hogy az együtt gondolkodás, az egyenrangúság és az inkluzív szemlélet megtérül. Szakmailag, emberileg és közösségileg is. Kimondhatjuk, hogy példaszerű értékeket képviselünk és a módszerünket mások is átvehetik. Az önérvényesítők olyan értelmi fogyatékossággal élő emberek, akik kiállnak saját érdekeikért és aktívan részt vesznek az őket érintő döntések meghozatalában.
Fotók: Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete Közhasznú Egyesület
Bemutatkoznak a 2025-ös év Erasmus+ Nívódíjat nyert projektjei!